Kiállítások

Kiállítások
»
Széki közelképek (1982-1992)

Széki közelképek (1982-1992)

2007. 11.30

Táncosként már az 1970-es évek végétõl hallottam Székrõl, hiszen az innen való táncokat tanították elõször a budapesti táncházakban. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy eredeti környezetben hogyan él ez a tánc, milyenek az emberek, akik táncolják.

Szék Mezõségen található, Erdély középsõ részén, Kolozsvártól északkeletre, Szamosújvártól a negyedik falu, ahonnan nem vezet tovább az az út sem, amit oda még a második bécsi döntés után, a magyar idõ alatt építettek.

Amikor 1982-ben testvéremmel elvonatoztunk ide, nem ismertünk senkit, csak azt tudtuk, hogy egy színmagyar faluról van szó, tehát nyelvi problémáink nem lesznek. Hát más problémánk se lett, mert már a buszon szóba elegyedtek velünk a helyiek, akik kérdezték, hogy hová igyekszünk. A válaszunk alapján többen rögtön felajánlották, hogy menjünk hozzájuk és egy lakodalom is lesz ezen a hétvégén. Hát így kezdõdött az ismeretségünk Fodor Mártonnal és feleségével, akik megtartottak jó barátságukban azóta is. Azóta a gyerekeik esküvõjén is voltam és az unokák is felcseperedtek.

A megnevezett idõszakban Szék még a közösség, a szokások szempontjából azt az életet élte, amit évszázadok óta. A fiatalok nagy része otthon volt, vagy az építkezéseken vagy a földeken dolgoztak, a szórakozást a vasárnaponként megrendezett táncház jelentette, ahol a hagyományos vonós zenekar húzta a zenét, amire a szomszédaitól elütõ, egyedi táncaikat járták. Hétköznap viseletben járt a nagy többség, a megmaradt jó pár régi ház kék színben tündökölve a napsütésben nézett a nyáron poros, tavasszal, õsszel saras utcákra.

A fotók egy pár helyszínt felvillantva mutatnak ízelítõt egy világból, ami a rendszerváltás után nem sokkal szép lassan (vagy gyorsan...) örökre megváltozott.
De ez már egy másik történet...