A Vigyázó környéke nem messze esik Feketetótól, rendszeresen járok ide, új helyeket és élményeket keresek és találok minden alkalommal. A Sebes-Körös völgyében lévő kalotaszegi magyar falvak itt találkoznak a föléjük tornyosuló havasokkal.
A hegyek között számos román (helyi szóhasználat szerint: móc) település húzódik meg, a nálunk Őrséghez hasonló formában elhelyezkedve, tehát nagy területen, viszonylag távol lévő házakkal, sok erdővel és legelővel.
Itt az állatok (juhok, tehenek, lovak) tartása adta a fő megélhetést az embereknek, ma is számos helyen lehet találkozni ezekkel, sokszor anélkül, hogy embert látnánk a közelben.
Ma sokfelé elhagyatottak ezek a házak vagy öregek élik magányosan, családjuktól, gyerekeiktől messze életüket.
Októberben már erősen látszik a lehelet reggel, egy meleg bakancs s egy kabát jó utitárs, ha a korai nap után megy az ember. Amint elkezd melegedni a föld, a jég olvadni kezd, a vízcseppek megjelennek a mezőn vadvirágain, hogy játszanak egy kicsit a fénnyel…
Amint a nap magasabbra emelkedik, a hegyek közti völgyekben is megjelenik a fény, megfesti a lombokat, fákat, mezőket, amelyek szinte lángolnak a narancs-barna-sárga színekben.
You might also like
Hozzászólás küldése