Október végén Máramarosba utaztam.
A vidéket Európa utolsó hagyományőrző vidékének mondják, amiben van igazság, hiszen a Világörökség részét képező fatemplomok, a faragott kapuk, a népviselet láthatósága, a hagyományos zene használatának korlátozott, de észrevehetően használt módja, a paraszti életmód kézzelfoghatósága a nyugat-európai (ill. egyáltalán nagyvárosi) turisták számára revelációszámba mehetnek, akik nagy része fogékony az általuk elképzelt idillikus, „romlatlan” életre.
Az más kérdés, hogy a leírt látványelemek legnagyobb része Erdély többi, magyarlakta részein (Kalotaszeg, Mezőség, Székelyföld) ugyanúgy megtalálható, csak az infrastruktúra szegényesebb és a marketing talán nem működik olyan jól.
De hát beszéljünk ill. nézzünk képeket Máramarosról. Elsőként az ortodox fatemplomokról, amelyek szinte minden faluban megtalálhatók, hihetetlen stabil szerkezettel (a legidősebbeknél 3-400 évről beszélünk!), gótikus tornyokkal és a színes, ikonokkal, kissé kezdetleges technikájú, de látványos jelenetekkel díszített belsővel.
Hozzászólás küldése