Húsvét hétfőn – furfangosan becsapva a Covid-ot – egy puszta közepén lévő, még 50-60 éve aktívan használt kápolna volt az úticél, Boconád közelében, a valamikori Pusztafogacson.
Csípős, fázós ujjú reggel volt, míg ott voltunk, a dér végig megmaradt a földből már kibújt zöld növényeken.
Miközben gyalog megközelítettük a facsoport közepén lévő kis templomot, őzek és nyulak csodálkoztak ránk messziről, hogy mit keresünk arrafelé ilyenkor…
Az Almássy család 1776-ban kezdte építeni a kápolnát, ami egészen az 1970-es évek közepéig egy lakott tanyavilág része volt, temetővel és iskolával. A nagyüzemi gazdálkodás helyigénye és az életmódbeli változások miatt néptelenedett el.
Nagyjából 10 évvel ezelőtt az elköltözöttek és más támogatók részvételével forrást szereztek a felújításához, renoválták és utána programokat is szerveztek oda több éven keresztül.
Ma a kápolna teljesen üres, ajtaja nyitva, a szél jár benne és csak a körülötte lévő 10-20 sírkő egyik-másik (néha ledőlt) fedlapján lévő friss virág és mécses utal arra, hogy valakik járnak ide emlékezni…
Egy hasonló elhagyott templomról ebben a bejegyzésben olvashattok.
Hozzászólás küldése