A gyöngyösi könyvtárban lévő Huszár Lajos éremtár újabb érméit fotóztam mostanában. Egyszerű dolognak tűnik, de azért leírom a használt felszerelést:
Canon 7D DSLR kamera
Canon bajonettes közgyűrű
Tokina makroobjektív 2.8/100
Távvezérlő kábel laptophoz
Laptop távvezérlő szoftverrel
Canon vaku EX 430x II+vezérlő adapter, EX 430III
Yongnuo vakuvezérlő
Állványok vakuhoz
Jinbei, Godox softbox
Tartalék akkumulátorok vakuhoz, kamerához
Töltők akkumulátorokhoz
Hordozható tároló biztonsági mentéshez
Repróállvány
Háttér hablemez, csipeszek
Összeraktam egy asztalra, jó kis csomag lett!
De nem is ez a lényeg… Hiszen nagyon érdektelen lehet mindez sok embernek, aki nem ismeri az eszközöket.
Lehet, hogy egy gyűjtő (vagy egy gyűjteményt kezelő) frusztrált lesz ettől a listától? Hiszen aki le szeretne fotóztatni egy festményt, egy grafikát, egy bélyeget, azokat érzések kötik ezekhez és titokban talán ezt az érzést szeretné visszalátni tőlem. Hogy úgy gondoljak ezekre a tárgyakra, amelyeket régóta ismer, amelyekhez történetek fűzik és melegszik a szíve, ha rá gondol, mint ő. Mert akkor jól fogok dolgozni. Én pedig az eszközök felsorolásával szeretném meggyőzni, hogy ezzel biztosan jó lesz?
Nem, nem ezzel szeretném meggyőzni, mert nem is ezen múlik, ez csak egy jelzés. Jelzés arról a szakmám nyelvén, hogy őszintén átérzem a kötődést a kincsei irányában és tudom, hogy eszköz szinten mi szükséges ahhoz, hogy olyan képeket készítsek, amit látva ugyanazok az érzések fogják el, mintha ott lenne a kezében. Mert a gyűjtő érző lény. És milyen jó, ha a fotós is az…
Magára a fotózásra visszatérve, közben arra jöttem rá, hogy ezek az érmék kíváncsivá tesznek. Megcsodálom az ötvösök fantasztikus munkáját, amit gyakran csak egy 2 cm2-es területen kell (negatív formában!) megvalósítani és ennek ellenére már a 16-17. században tökéletes minőséget hoztak létre. De mit tudunk az uralkodókról, akikről itt csak azt látjuk, hogy szépek (férfi: daliás…), átlagosak vagy csúnyák, ismernünk kellene hogyan éltek, mit csináltak abban az országban, mi maradt utánuk? Számomra nem attól válik élővé pl. egy 1600-as években regnáló uralkodó, hogy látom az arcképét, hanem ha el tudom helyezni a történelemben. Ebben sokat segített a könyvtár helytörténeti részlegének vezetője, Vinkler Bálint. Mindenkinek ajánlom, ha kérdése van az éremgyűjtemény megtekintése során.
Ez a lehetőség nyilván nem állt fenn annak a sok-sok embernek, akiknek akkoriban a kezében forogtak ezek a pénzek. Mivel egészen 1839-ig nem létezett fényképezőgép, az egyszerű ember (akik nagy része nem is használt pénzt, merthogy soknak nem is volt lehetősége/szüksége rá…) saját magára csak valamilyen víztükörben (pocsolya, tó stb.) tudott rácsodálkozni, míg a Biblia egyes szereplőire a templomban. Akik pénzérméhez jutottak, azoknak sem lehetett gyakori alkalom, így mai szokásunktól eltérően jobban megnézték és megismerhették az uralkodó arcképét is.
A történelem pedig maradt az uralkodói udvarnak és a jegyzőknek. Persze más volt a helyzet a polgárság, arisztokrácia, a papság köreiben, de az egy más történet.
Egy másik bejegyzés a tárgyfotózás kérdéseiről itt.
Hozzászólás küldése